2019. november 6., szerda

A reggeli szöszmötöléseim

Frissen fürgén felébredek korán...meggyújtok egy gyertyát, bámulom a világosodó égalját, megcsinálom a teámat, kávémat, ...és csacsogok magammal mindenféléről (ilyenkor kellene megjegyezni, mik jutnak eszembe)
Most pl. azon: milyen megjegyzést tett az  "ápolatlan" erkélyemre a vejem, felhívva a figyelmem az alattam lakó szép (műanyaggal frissen beburkolt) erkélyére...és mikor nekem kicsúszott a számon, hogy nincs rá pénzem, meg is állt itt, nem ment tovább: az ő-miben-segíthetne részig már nem jutottunk. Nyilván eszembe jutott, ők most újították fel az egész lakásukat, mondván a gyerekeié lesz...
Innen hömpölyögtem tovább, eszembe jutott egy régi csoportom egyik feladata: "írd össze, kire számíthatsz", ahol zsigerből jött a kérdésem, "mikor miben kire?"

Régesrégen, amikor mindenki születésétől haláláig ugyanabban a településben élt, a rengeteg testvére, unokatestvére, gyerekkori barátja között, berögzött szokások, stabil szerepjellemzők között...még kérni sem kellett, mindenki tudott mindenről, és azt is, kinek mikor miben mi a dolga...
Mostani életemben ebből semmi sincs. Nem csak azért, mert nincsenek rokonaim, és a gyerekeim távol élnek tőlem (és birkóznak a saját sűrű életük sűrű feladataival), hanem mert a "csoportosulások" tematikusak (sarkítok, hogy rövidebb legyen az írásom). 

De érdemes belegondolni, tényleg ilyesmi van, ha megpedzek egy problémát, kétféle reakciót tapasztalok a barátoktól (rokonoktól, ismerősöktől): 1. azonnal mindenki hozzáértővé lép elő, és gyors megoldási javaslatait lövi ki  2. "hagyjál engem ezekkel a hülyeségeiddel" továbblép...
ezeknek az alfajai, a "minekmentoda" hibáztatás, vagy a "temármegint", "temindíg"-tesose" címkézés, és ezek al-al-cifratai...
(nincs idő meghallgatni, zárjuk rövidre, ez és ez a megoldás, gyerünk tovább, mi a következő feladat...),

Megmelegszik a szívem, amikor olyanokról hallok, hogy apukája megcsinálta a fürdőszobájukat, ...a fia eljött és egy egész délután a villanyát szerelte, ...a családdal közösen vásárolták a testvére babakelengyéit, ...a teljes nagy család közösen együtt eszik Húsvét reggel Karácsony másnapján, ...leültek és megbeszélték a ...stb, stb.....

Nekem is vannak "tematikus" kapcsolataim (szükségleteim szerinti célirányos szakbarbárok): tudom, hogy ha meghibásodik az asztali pc-m, Petinek szólok;  ha elromlik a csapom Károlynak (ja nem, mert a múltkori ölelgetési próbálkozása óta nagyon nem, és most persze, hogy az ő munkája miatt szívok);  ha főznöm kell valami olyat, ami több mint hétköznapi, akkor Julikának, mert ő csak  az ételekben él: az a napjai csúcspontja, amikor "és képzeld, amikor már majdnem odakozmált a hús, de gyorsan alárittyentettem egy kis joghurtot, és isteni szaftja kerekedett..."(imádom, de hatodjára hallgatni idegesít, ha épp más foglalkoztat);  ha lelki támaszra vágyom, Mártának (mindkettőnek: a virtuálisnak is, meg a kórusosnak is))); és van aki a maga módján - másként segít-mond rólam dolgokat :), ha kérdésem van, tanácstalan vagyok: Györgyi tanácsot adott (ja már nem, mert nem blogol) ... és van, aki a puszta jelenlétével életkedvet önt belém, ...és van aki a blogok közt csúszkálva, azt mondja mindenre: "hú, ezt köszi most ez nagyon jókor jött nekem", vagy azonnal rákattan a leírtakra valami a saját életéből, és azt siet hozzáfűzni (ezt hívom a "nekem meg" meg a "nekem pont fordítva" ösztönreakciónak), és hát perszehogy van, aki kijavít, helyreigazít, rendez, és olyan is van, aki kizárólag személyesen mossa meg a fejem egy-egy  blogbeírásomra :)
és jó, hogy tudom, hogy kitől mire számíthatok (és azt is kapom): az éves osztálytalálkozókon a milyen sütit, és hogyan sütötted, milyen volt a nyaralásod, hogy sikerült az epeműtéted, mit csinál a lányod, unokád, férjed, pletykák kombókon kívül semmi másra,  a sikeres dolgozónál a sikerei esetleírásaira,  a betegeknél a saját betegségére, ...mindnek a saját szükségleteihez asszisztálok :)

és  vannak olyan pillanatok (helyzetek és feladatok), amikor senki nem tud /nem akar, nem képes/  nekem asszisztálni. :) Főleg ha nem azt kapja tőlem, amire számít :))))

Hát, valami ilyesmikre - nem teljesen ezekre - gondoltam, csak valahogy sokkal okosabbnak tűnt reggel a fejben-beszélgetős  gondolatfonalam, de mire leírtam ide, valahogy már eltűnt az  (elfelejtettem), ami ott az ablaknál még annyira tetszett, hogy a'miatt képernyőt ragadtam...
talán mégis el kellene olvasnom ezt a könyvet :))))


2 megjegyzés:

  1. Beszűkülő kapcsolatok engem is elértek, nem éppen a ki tud segíteni kérdésben, hanem abban ki is lehetne az, akivel mindent meg lehetne beszélni...
    Barátnőm távozása pótolhatatlan űrt hagyott.
    Györgyi nekem is hiányzik, kár, hogy semmit sem tudhatok róla.
    Minden jót neked kedves Katalin.
    Szerencsére a legfontosabb megmaradt a nagy családi együttlétekre rendszeresen sort kerítünk, ünnepeljük a születésnapokat, olyankor 15- 18 szeretett személy zsong körülöttem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, a megbeszélés is témafüggő lett, nincs "minden"-es valahogy sokszor ezt érzem
      Györgyi a fb-on van, ott tudhatsz róla
      én is minden jót kívánok neked (ez olyan elköszönős ízű volt, ez a "mindenjótneked", de megértem, tényleg igazad van, a blogon nem beszélgetni kell :))))))

      Törlés