2018. december 22., szombat

Legyen karácsony

Varázslatos fények voltak tegnap este:






























Kívánom, hogy legyen mindenkinek olyan mesebeli karácsonya, amilyenre vágyik, teljenek békésen, boldogan az év utolsó napjai, és legyen boldog az új évünk....
Vigyázzatok magatokra♥ 




2018. december 10., hétfő

Szöszmötölés

Mennyire "kegyelmi"ajándék ha van időnk ilyesmire: itt szerettem bele ebbe a kis horgolmányba, és nem bírtam ki, hogy ne próbáljam ki:









és - csak úgy - apró ágakat ragasztva egy kis lapra, "hamár" a ragasztópisztoly úgyis forró:


2018. november 22., csütörtök

Saját készítésű borítékok




Nagyon szeretek szöszmötölni, mindenféle  különleges meglepetéseket sejtető borítékokban átadni egészen konvencionális dolgokat is :)))
Lázba hoznak a neten fellelhető sok (sokféle) boríték-megoldások is...imádom
gyönyörűnek tartom ezt is itt, meg ezt is, sőt:



2018. október 11., csütörtök

Gyönyörű

Szívmelengető bejegyzést láttam, ITT:
érdemes belekukkantani ennek a csodalénynek a gyűjteményeibe, hihetetlen klassz dolgokat mutat itt is 

2018. augusztus 29., szerda

Erdőtündér

Csodálatos idő van, jó ilyenkor egyet sétálni és csodákat látni. Én is láttam egy pici tündért egyhelyben lebegett, csapkodott a szárnyaival, meseszép volt...

Nekem ne mondja senki, hogy csak egy légyféle volt :))






2018. június 12., kedd

Kis kitérő

Rövid sétát tettünk a Rohonc-i tó körül, de pazar volt, a nyári rekkenő   hőségben hideg párás volt a levegő, szinte hűvös a tavat körülölelő hegyektől, béke és nyugalom (tényleg békebeli hangulat, mint az ismertetőjében


















2018. április 5., csütörtök

Lehet-e ennyi csudával betelni?

Megunhatatlan számomra az a sok csoda, ami ilyenkor elborít, minden alkalommal úgy ámulok rá, mintha először látnám.
Az a bátorság, és az a bőkezű ajándék, amit a fák, bokrok, rétek produkálnak ilyenkor a Nap melegétől, megállít, meglep.
Hogy ott is a legszebb ruhájukat öltik - arra a rövid időre - ahol senki sem látja őket, hogy ott is bátran szirmot bontanak, ahol még hideg van, vagy szemét, hogy ott is azt teszik, ami a dolguk, ahol emberi mértékkel semmi értelme. Méricskélés nélkül a legtöbbet adni képességeik szerint...

Hát, ha egyek vagyunk a természettel (ahogy hallom néha), mire fel akkor a sok szorongásunk, és bátortalanságunk, és mélypontunk...
:)))))

csak TEGYÜK A DOLGUNKAT (mindent beleadva, amire képesek vagyunk), ott, ahol vagyunk, azokkal, akikkel vagyunk, ...mindenek ellenére is...

a hangulatért
:))))

Nem tudom nem megtenni, hogy ne induljak neki és ne akarjak mindent lefotózni, míg el nem tűnik...bóklásszak kifulladva, tényleg mindent, a legkisebb fűszálat is a lehulló szirmok utolsó előtti pillanatát, a látható csodák láthatatlan okait, mindent megörökíteni. A hangulatáért. Úgyhogy megyek, és minden lépés után megállok, és hol egyik oldalra hol másik oldalra mosolygok, hol lehajolok, hol felnézek ámulva...